Számíthatunk újabb menekülthullámra a Közel-Keleten kitört háború miatt?

Február 28-án újabb háborúra ébredtünk, és csak néhány napnak kellett eltelnie ahhoz, hogy az Orbán-kormány újra menekültekkel riogasson. Szeretnénk neked segíteni abban, hogy a választások előtt csúcsra járatott propaganda-cunamiban eligazodj, és hiteles forrásból tudj tájékozódni arról, mi történik a Közel-Keleten, és ez hogyan érintheti hazánkat. A MigAid krízis monitoring oldalán mostantól folyamatosan tájékoztatunk, mi hogyan értékeljük a fejleményeket; 2022 februárjában az ukrán válság kapcsán is gyorsabbak és pontosabbak voltunk a magyar kormányzati kommunikációnál.

A háborús menekültek útja a Közel-Keletről Nyugat-Európáig

Először is ismerkedjünk meg az ún. nyugat-balkáni útvonallal, amit több évtizede használnak a Közel-Keletről Nyugat-Európa felé tartó menekülő emberek, és a 2015-ös szír menekültválság kapcsán már sokat hallhattunk róla. Mindegy, hogy az ember Afganisztánból, Iránból, Szíriából vagy más közel-keleti országból akar Európába jutni, ha ezt nem légi úton teszi, akkor minden út Törökországon át vezet. Törökország számít a nyugat-balkáni útvonal kiinduló helyének, így egyben az embercsempészet fellegvára.

A belépési pont az Európai Unió területére az esetek nagy részében Görögország, ritkán próbálkoznak az embercsempészek azzal, hogy Törökországból Olaszországba hajózzanak, hiszen az egy sokkal hosszabb, egyben kockázatosabb útvonal. Törökországot az európai kontinenshez egy vékony földnyelv köti, itt az Európai Unió határát 185 km hosszan a Marica (görögül: Evrosz) folyó jelöli ki. Ez a Tisza méretű folyó volt 2012-ig az egyetlen természeti akadálya az Európába illegálisan bejutni próbáló emberek számára, amivel tömegesen próbálkoztak is, ekkor viszont elkészült a folyó görög partján húzódó határkerítés.

2013-tól ezért a nyugat-balkáni útvonalon az Európai Unió területére történő belépés súlypontja áthelyeződött a görög szigetekre, elsősorban azok kerültek az embercsempészek célkeresztjébe, amelyek viszonylag közel vannak a török partokhoz. A 2015 nyarától kibontakozó szír menekültválság során, amikor százezrek indultak el a török menekülttáborokból Európa felé, naponta több ezren keltek át mindenféle lélekvesztőkön a török partoktól is jól látható Leszbosz szigetére. Mivel ez a sziget csak olyan messze van Törökországtól, mint a Balaton déli partja az északitól, és egyben a környék legnagyobb szigete, a 80-100 km-es partszakaszon szinte bárhol megérkezhettek a menekültekkel teli csónakok. Emellett a valamivel kisebb Chios játszik még szerepet a tengeri úton érkezők életében.

A görög szárazföldtől kezdődőan a nyugat-balkáni útvonal elkezd többfelé elágazni. Vannak embercsempészek, akik Bulgária felé, mások Albánia, de a legtöbben Észak-Macedónia felé veszik az irányt. 2015 októberéig Magyarországra a legtöbb menekült a Görögország-Észak-Macedónia-Szerbia útvonalon érkezett, azóta számtalan új útvonal alakult ki.

Magyarország szerepe a nyugat-balkáni útvonalon

Szögezzünk le néhány tényt, amit a propaganda média szeret elhallgatni: először is, Magyarország utoljára a délszláv válságban (1990-es évek) volt migrációs célország, akkor több tízezren érkeztek a szomszédos országokból, köztük több ezer muszlim vallású bosnyák. Az Antall-Boross-kormány mégsem tartotta szükségesnek, hogy ezt veszélyként tüntesse fel, vagy politikai hisztériát keltsen, így szinte nem is maradt meg a köztudatban ez a tény, hogy éveken keresztül itt éltek közöttünk, főleg Dél-Magyarországon.

A 2015-ös menekültválság néhány hónapja alatt több mint félmillió, nagyrészt a Közel-Keletről érkező ember haladt át Magyarországon, a tartósan itt letelepedettek aránya azonban alig pár száz fő. Az Orbán-kormány az ukrán menekültek támogatását is szereti azzal alátámasztani, hogy 2022 februárja óta Magyarország több mint egymillió ukránt fogadott be. Ez azonban nem felel meg a valóságnak, ez a szám azt tükrözi, hogy hányan léptek be Ukrajna felől Magyarország területére. A Magyarországon tartózkodó ukrán menedékesek száma 2025 végén 43 ezer fő, de még ez sem jelenti azt, hogy valóban ennyi ukrán menekült tartózkodik az országban, ugyanis folyamatos a fluktuáció.

Ugyanakkor az is tény, hogy ez a szám nem tartalmazza a kettős állampolgárságú kárpátaljaiakat, akik a magyar állampolgárságuk miatt itthon nem számíthatnak menekültnek, még akkor sem, ha technikailag azok, hiszen 2022 februárja után, a háború miatt hagyták el Ukrajnát. Ráadásul ők két szék között a padlóra estek, mert az Orbán-kormány 2024 augusztusi döntése értelmében nem jogosultak ellátási támogatásra, szemben pl. egy Kijevből érkezett családdal.

Az Orbán-kormány szereti hangsúlyozni, hogy megvédi Magyarországot az illegális migrációtól. A déli határszakaszon elkészített határzárat emlegetik ehhez, ezt azonban árnyalja a kép, hogy Ausztria a Magyarország felől érkező illegális határátlépők miatt évek óta fenntartja a határellenőrzést a közös határszakaszon.

2015 októberétől – amikor elkészült a Horvátországgal közös szakaszon is a határzár – a fizikai kerítést jelentős élőerő védte, illetve a rendőrség számtalan ellenőrzőpontot működtetett a határ környéki főútvonalakon. 2016 során ezeket az ellenőrzőpontokat elkezdték megszüntetni, ezzel megszűnt az intenzív mélységi határvédelem, egy kerítés önmagában pedig nem akadály. Ezzel párhuzamosan felerősödött az országon keresztül haladó embercsempészet – tehát továbbra is volt illegális migráció, csak épp nem kapott szerepet a médiában. Mert hát hogyan nézne az ki, hogy van egy rendszeresen emlegetett kommunikációs panel, miszerint „megvédjük a határainkat”, és közben mégsem működik a kitalált határvédelmi rendszer.

Magyarország tehát több mint 25 éve migrációs tranzitország: akik átlépik a magyar határt, nem azért teszik, mert bármit akarnak az országban, kizárólag át akartnak rajtunk utazni. Fogalmazhatunk úgy is, útba esünk nekik Nyugat-Európa felé.

Mit mutatnak a számok az Irán elleni háború kitörése óta?

Mint az előzőekben láthattuk, a magyar határokon akkor jelentkezne ún. „migrációs nyomás”, ha a nyugat-balkáni útvonalon megfigyelhető a menekülő emberek számának a növekedése. Jelenleg két jelentősebb katonai konfliktus zajlik abban a térségben, ami a nyugat-balkáni útvonal „forrásvidéke”. Egyrészt az Irán elleni amerikai-izraeli katonai műveletek, másrészt a néhány hete egyre súlyosabb méreteket öltő háború Pakisztán és a tálibok vezette Afganisztán között, ami a híradásokban szinte teljesen a háttérbe szorul.

Irán a háborút kiterjesztette szinte a teljes közel-keleti térségre azáltal, hogy a saját területéről, illetve az Irán által támogatott regionális síta fegyveres szervezetek segítségével légitámadást indított több ország ellen, és a Libanonból indított drónok még Ciprust is elérték, tehát európai területet veszélyeztetnek. Ennek ellenére alacsony az esélye, hogy az Irán által megtámadott országok jobban belesodródjanak a háborúba, legfeljebb jelképesen kapcsolódnak be az Irán elleni katonai műveletekbe.

Aminek viszont van realitása, hogy Iránt megpróbálják elhagyni a lakosai, amennyiben a háború elnyúlik, és folyamatosan csökken az életfenntartáshoz szükséges, elérhető szolgáltatások mennyisége és minősége. Mivel Iránnak van közös határszakasza Törökországgal, valószínűleg sokan ezt az irányt választanák. Az ENSZ adatai szerint már több mint 100 ezer lakosa a folyamatos bombázások miatt elhagyta Teheránt, Irán fővárosát, de a többségük egyelőre ún. belső menekült maradt, tehát az ország biztonságosabbnak tűnő részeiben próbálják meghúzni magukat.

A nyugat-balkáni útvonalon egyelőre nem mutatkoznak emelkedő számok. 2026 februárjában 25 csónak érte el a görög szigeteket, összesen 737 fővel, ez 2026 januárjához képest közel 20%-ös csökkenés. A görög szigetek befogadó központjaiban (Leszbosz, Szamos, Chios, Kos, Lerosz) 5.400 menekültet szállásolnak el jelenleg, ez közel 40%-kal alacsonyabb létszám, mint egy évvel korábban, és nagyjából a harmada a rendelkezésre álló kapacitásoknak.