Veletek vagyunk

9 hónapja gördültek be az orosz tankok Ukrajnába. A Migration Aid az első órák óta segíti a háború elől menekülőket. Most az agresszió kezdete óta a legnehezebb hónapok állnak előttünk. Túl kell élni a telet. A második világháború óta a legsúlyosabb fegyverek okozta rombolással kell szembenéznie egy európai országnak. Az ENSZ jelentése szerint ebben a 9 hónapban legalább hatezer civil vesztette életét, köztük négyszáz gyermek. A valós számok feltehetően ennél jóval magasabbak. Több millió négyzetméternyi lakásállomány pusztult el, amit évekbe telik majd helyreállítani. Ma reggel az ukrán fővárosnak a háromnegyedében már harmadik napja nem volt áram, akadozik a víz- és fűtés ellátás, miközben leesett az első hó és mínuszba fordultak a hőmérsékletek. Sokan belefásultak ezekbe a hónapokba. Már csak rezignáltan nézzük a számokat, hogy nap mint nap jönnek a menekülők hazánkba is, de ez már nem hír. Tudomásul vesszük, hogy a tömegközlekedési eszközökön, az áruházakban egyre több ukrán mondatot hallunk, ukrán kollégákat kapunk a munkahelyeken. Már tízezrével élnek közöttünk, de ez csak a jéghegy csúcsa. Vannak azok, akiket nem látunk. Csendben meghúzzák magukat, és a napi túlélésért küzdenek. Idősek, akiknek a segélykiáltását nem hallja senki. Anyukák, akik sírva kelnek és fekszenek, mert nem tudják, lesz-e holnap is fedél a fejük fölött, étel a gyerekeknek.